Már csak alig több mint két hét, és a Premier Kultcafé aukciósházzá alakul. Hivatalosan – vagyis Premier Kultcaféként – most először rendezi meg nálunk a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány a jótékonysági árverését (tavaly, az átalakítási munkálatok kellős közepén már a félig felújított egykori Vörösmarty mozi adott otthont a jeles eseménynek). Ez az a rendezvény, ahol 2012 óta minden évben köztiszteletben álló személyek plüssmackóit és személyes ereklyéit árverezi el az alapítvány, hogy a befolyt összegből fogyatékossággal élők számára teremtsen munkahelyet. Tulajdonképpen mi is ezeknek a “maci aukcióknak” köszönhetjük, hogy létrejöttünk, működhetünk. Idén november 30-án is húsz híresség tárgyaira lehet licitálni, köztük Klein Dávid “majdnem mackójára” is, ő ugyanis kedvenc plüss párducát ajánlotta fel a licitre. És hogy miért is csatlakozott a kezdeményezéshez? Hát ezért:

“Néha azon kapom magam, hogy nyafogok: nem megy úgy az edzés, mint szeretném, lusta vagyok befejezni egy recenziót, amit le kéne adnom határidőre vagy nem akaródzik kikászálódnom a sátorból napkelte előtt, egy himalájai hegyóriás egyik magaslati táborában. Ilyenkor emlékeztetem magam, milyen hatalmas privilégium, hogy nyelveket tanulhattam, bejárhattam a világot, nem kell háború elől menekülnöm és azért, hogy fizikailag és szellemileg egészséges vagyok. Ilyenkor úgy érezem, hogy nem belehúzni, nem megírni, nem kikászálódni tiszteletlenség lenne e lehetőségekkel szemben. Itt élnek körülöttünk és közöttünk azok, akiknek nem volt ilyen szerencséjük. Ilyenek fogyatékkal élő embertársaink is. Azok, akiknek az Everest egy reggeli elkészítését, egy cipő bekötését vagy egy csekk befizetését jelenti. Nap, mint nap. A hegymászásban – nem tagadom – sok az önzés: én szeretnék magasztos élményeket átélni, én szeretnék feljutni a csúcsra és én szeretném jobban megismerni önmagamat szélsőséges helyzetekben. Talán pont ezért is, kötelességemnek érzem, hogy valóban meglássam őket: fogyatékkal élő embertársaimat, örömeiket, félelmeiket, kétségeiket – életüket. Szeretnék olyan emberré válni, aki elsősorban az embert látja bennük: aki empatikus. És szeretnék egy olyan világban élni, ahol ők is száz százalékig otthon érezhetik magukat. Amely nem gördít eléjük akadályokat, hanem befogadó. Nem nagyvonalúságból: hanem mert ez a mi világunk és ők is mi vagyunk. Egy olyan világban, ami nem fenyegeti őket, amely érzékeny sajátos szükségleteikre, amely meglátja bennük az embert, a szikrát, az értéket. A közös világunkban.”

Ezért csatlakozott Dávid. A videóból pedig az is kiderül, mit szimbolizálnak számára azok a tárgyak, amelyek kalapács alá kerülnek november 30-án.

Aki szívesen “örökbefogadná” Klein Dávid ereklyéit, hogy ezzel egy befogadóbb, elfogadóbb társadalom kialakulását támogassa, ITT tud regisztrálni az aukcióra.